Salkaházi Sára

Salkaházi Sára (1899–1944), a Szociális Testvérek Társaságának szerzetesnővére, a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb erkölcsi példaképe. Életét a szegények, a kiszolgáltatottak és az üldözöttek szolgálatának szentelte, a második világháború idején pedig saját életét kockáztatva mentette az üldözötteket.

A rend által fenntartott ferencvárosi, Bokréta utcai otthonban közel száz embernek nyújtott menedéket, akik közül sokan ennek köszönhetően menekültek meg a biztos haláltól. 1944. december 27-én a nyilasok a Bokréta utcai otthonból hurcolták el. Társaival együtt a Duna-parton kivégezték, önfeláldozó helytállása a keresztény emberség és a felebaráti szeretet maradandó jelképévé vált. II. János Pál pápa 2006-ban avatta boldoggá.

Ferencváros Önkormányzata 2009-ben posztumusz Ferencváros Díszpolgára címmel ismerte el rendkívüli életáldozatát és embermentő tevékenységét. Emlékét a kerület több helyszíne – köztük a Salkaházi Sára park, a róla elnevezett rakpartszakasz és a Bokréta utcai emléktábla – őrzi. Bátorsága, embersége és áldozatvállalása ma is Ferencváros egyik legfontosabb erkölcsi öröksége